A második napon már elég rossz szájízzel keltem fel, mintha csak éreztem volna, hogy itt nem sok jó fog történni. De lehet csak azért, mert elfelejtettem este fogat mosni. :)

Semmi gond! Reggel pótoltam a mulasztásom. Mivel öcsém is nyolcra ment suliba, így apa bevitt minket. Jajj ez mondjuk jó volt, nem kellett buszozni! Beértem időben (7:50). Átöltöztünk, és már munkára készen álltunk! Apropó átöltözés. Tegnap megkaptuk a munkaruhánkat, ami egy tök jóóóóó zöld póló:

Első feladatom a mai nap folyamán a már a garázshoz lehordott több millió pár száz WC kefét egy teherautóra felpakolni. Volt segítségem is, Péter, a gondnok. Ő is jó fej, én még itt bunkó goromba emberrel nem találkoztam :O Lehet, hogy rossz helyen vagyok :)

Péterrel egy csomót beszéltünk útközben, ellátott jó tanácsokkal, amíg a szállítmányt a külső raktárba elvittük. Itt történt egy kis baleset, az egyik doboz kifogott rajtam, és csodálatos susogós mackónadrágom megadta magát a varrás menténk. Reccs. Szétszakadt. Semmi gond, legalább jobban szellőzik ebben a ragyogóan napsütéses kurva melegben. Visszaérve a szállodába Ági kiröhögött a hír hallatán, majd javasolta, vigyem fel Annának, a varrónők gyöngyének a gatyámat, aki pár perc alatt korrigálta a kisebbfajta hibát. Hehe, vicces volt. Hehe. He.

Na szóval! Ma véglegesen tudatosult bennem, hogy kineveztek a WC kefék császárává. Gondoltam ennél már nem lehet rosszabb.

Eljött az ebédidő. Ha lehet mondani, még a tegnapinál is jobb volt a kaja, ez a csajoknak fel is tűnt, hogy feltehetőleg holnap már nem fogunk ennyire örülni. Ettől kissé elszontyolodtam.

Jucus azt mondta nekünk, ebéd után bejárjuk az összes szobatípust, megmutatja a berendezést mind az Eger, mind pedig a Park részen. (Az Eger Hotel rész egy modernebb stílust képviselő szálloda, négy szinten találhatóak a szobák. A Park Hotel rész pedig egy régies, barokk stílusú szálloda, ezt én stílusosan az "úri hotel" kategóriába sorolom. Itt található néhány nyálcsorgatóan mesés lakosztály is.) De nem minden arany, ami fénylik ugyebár, Ági megvétózta az ötletet, mert közbejött egy kis munka. Egy csodálatos, varázslatos, és kurva nagy vasszekrényt kellett felvinnünk a negyedik emeletre. Hát ehhez nem fűznék több kommentárt, ezután úgy mentem haza, hogy úúúúúúúúútálom az egészet. Azt hiszem elérkeztem a tetőponthoz, nem is gondoltam, hogy ilyen hamar bekövetkezik, de végül is jobb túl lenni rajta.

Már amikor azt hittem, végeztünk mára, jött egy telefon. Gergő volt az, a rendezvényszervezés vezetője. Odarendelt minket Regivel, hogy kéne egy kis segítség. Regi dobozokat szaggatott szét, nekem pedig pár vaskos asztalkát kellett Gergővel lehordani a garázsba. Mondanom sem kell, a szekrény által darabokra trancsírozott ujjaim mennyire imádták ezt a feladatot. Na nem baj. Gergő lehajolt, majd az öltönynadrágra reccs. Szétszakadt. Hát ez ma nem a Gergők napja volt.

Mikor hazaértem, már a lábfejem nem hasonlított egy lábfejre, két lépés megtétele is problémát okozott. Nem baj. Hozzá kell szokni. Hálistennek véget ért ez a szörnyű nap.