Hihetetlen, eltelt egy hónap, mióta idejöttünk rontani a levegőt az értékesítésen / recepción... :O

Egész jól telt ez a hét, lassan de biztosan már eljutok arra a szintre, hogy ha esetleg egyedül kéne maradnom sem BIZTOS, hogy csődbe vinném a szállodát.. Talán. :) :D

Minden kedves olvasómnak dicsekednék kicsit (tehát szia Mama!), hogy a héten megvolt az első kiértékelésünk, és ezt a díjat vehettem át:

Na jó, viccet félretéve. Tényleg túl vagyunk a kiértékelésen, és hálistennek elég pozitív lett a visszajelzés. Ami azt jelenti, hogy most már nyugodtan hátradőlhetek, holnap lehet be sem megyek dolgozni.. :)
Na jó nem! Ugyanígy, még keményebben! 

Jövőhéten ha minden igaz, el tudok menni majd Egerszalókra is, az ottani hotelben szétnézni, hogy mi újság, ne csak bambán pislogjak a telefonba, mint hal a szatyorban, amikor kérdeznek róla valamit. Kicsit ciki volt, mikor a vendég megkérdezte, hogy a kempinghez tartozik-e medence, és nekem már a kemping is új információ volt.. :DD

**RÖVID REKLÁMBLOKK KÖVETKEZIK**

Part I.: Van az irodában egy igen jó adottságokkal megáldott informatikus kollégánk, akit így okvetlenül szeretnék megemlíteni ebben a postban. Segített ugyan a telefonomat életre kelteni, de miután nem tudtunk vele semmit csinálni, azt tanácsolta dobjam ki a kukába.

U.i.: Olcsó használt telefont keresek.

Part.II.: Dórikának üzenem, hogy elmostam a bögrémet csütörtökön! :)

**REKLÁMBLOKK VÉGE**

Mint kiderült, már nem fogunk cseréni Regivel, minden marad így, ahogy eddig. Én az értékesítésen bontogatom szárnyaimat, míg Regina továbbra is várja a szláv és egyéb kóreai ajkú vendégeket a recepción. Egyébként ennek mind a ketten örülünk, de remélem főként a lányok az értékesítésen, hogy továbbra is élvezhetik nagyszerű és utánozhatatlan társaságomat.

Jobb lesz ez így, mert megint csomó idő elmenne a betanulással, annak meg tényleg semmi értelme, hogy odamegyünk bénázni napokig, hetekig és nem haladnak velünk, inkább csak hátráltatjuk a munkát.

Jövőhéten már remélhetőleg az egerszalóki túrámról is be tudok számolni.

Na adios!

Ez a pillanat is eljött! Végre túl vagyok az első rendezvényen a hotelben, ami külön öröm, hiszen ez a terület az, ami a legjobban érdekel. 

Az egész múlt hét csütörtökön kezdődött. Szabadnapon berendeltek délután, előkészültünk a pénteki nagy pakolásra. Bő másfél órás délutáni pakolászás után már nagyjából kész is voltunk aznapra. Erre azért volt szükség, mert pénteken unokatesóm diplomaosztóján volt jelenésünk (legalább így lássak már egy ilyet, hehe.. :D). Ami egyébként tök jó volt, de természetesen a nap fénypontja a sapkák levegőbe dobálása volt!

Kicsit megfogott a nap, rákvörösen, négy rétegnyi bőr lehámlása után már mentem is vissza a hotelba, átvedlettem a játszós ruhámba, és már szaladtam is fel pakolni. 308 fős rendezvény volt a Leányka úton szombaton, így arra kellett készülni. A második fuvarral már mentem is fel a Leánykára, ahol egy varázslatos, csodálatos napot töltöttem el (lófaszt). A nagy kézilabda pályát kellett berendezni, ennyi széket és asztalt én még nem pakoltam.

Fél hét körül végeztünk, ekkor értünk vissza a hotelbe. Bevallom őszintén, bennem egy cseppnyi életerő sem maradt, de amúgy jól esett ez a kis pakolás. Hazaértemkor a szivárvány minden színében pompáztam, rákvörösen tiszta lila-kék-zöld foltokkal tarkítva igazi turisztikai látványosságnak mondhattam volna magam itt Európa szívében, Andornaktályán.

A szombati napon zajlott a rendezvény, erre a napra én pihenőt kaptam, gondolták ne kontárkodjak már bele... :D

Nagy duzzogva (se) hát itthon maradtam pihenni.. (ohh istenem, de jó is volt!)

Vasárnap pedig nem maradt más hátra, mint a takarítás. Úgy megörültem, mikor reggel betoppantam a leánykára, és láttam, hogy vagyunk vagy nyolcan. Gondoltam végzünk kb délre, hiszen ennyi emberrel ez gyerekjáték. Én kis naiv hiszékeny ártatlan lélek, hogy is gondolhattam ilyet. Az első fordulóval ugyanis mindenki lelépett, ment mindenki a dolgára vissza a hotelben, hárman maradtunk csak fent, Kálmán és Ádám. Ádámmal egyébként nagyon jó dolgozni, "varázslatos" három napot melóztunk ezen a rendezvényen. :D

Most már vigyáznom kell, miket írok, ugyanis ismerőseim a kollégák Facebookon, és akár láthatják is ezt. :(

Neeem, valójában óriási pozitív élmény a gyakorlat során az ott dolgozó személyzet. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire bolond (természetesen a szó legnemesebb értelmében) emberek vesznek majd minket körül. :D :D

Nos ezt a kis közjátékot követvén a vasárnap néhány gondolatban összefoglalva; vért izzadva hordtuk le a sok szart kelléket a Leánykáról teherkocsival, és közben elmentünk a strand mellett, ahová özönlöttek be az emberek, valamint a szállodai wellness mellett parkoltunk, amely szintén tele volt fürdőző emberekkel. Nem baj, nekünk sokkal jobb volt 39 fokban pakolni. :))))). :). :(.

Mindent beraktunk a garázsba, hogy majd a hétfői napon felcipeljük a raktárba / konferencia termekbe. A világ legjobb és legpraktikusabb találmányának titulálom hivatalosan is a teherliftet. Életünk megmentője. Én állítom, a megboldogult Teréz anya sem tett annyit az emberekért, mint ez a lift hétfőn értünk... Azonnali posztumusz Nobel-békedíjat a feltalálónak!

Három óra után nem sokkal végeztünk, berendeztük az egyik termet újabb 300+ fős rendezvényre, meg előkészítettünk egy kisebb termet is. De hát miért is lett volna ennyi.. :). Telefonon jött az ukáz, menjünk megint pakolni. Az az őszinte gyermeki boldogság, amely Ádám, majd az én arcomon kirajzolódott, leírhatatlan! (NEM!)

Semmi gond! Ugrik a segítség, két óra alatt amúgy kész is voltunk, sokkal többre számítottam, szóval összességében örülök neki. ^^

Összegezzünk. Nos, első itteni rendezvényemen való részvételemhez képest EGÉSZ jónak bélyegezném ezt a néhány napot. Belekóstolhattam, hogy is működik ez az egész terület, és a néhány sebhely, végkimerülés és kiszáradás közeli állapot ellenére is amondó vagyok, továbbra is nagy érdeklődéssel állok bárminemű rendezvény elé! :)

Nos, eltelt egy kis idő az előző bejegyzésem óta, pörögtek ám az események, egyik dolog jött a másik után.

Szépen lassan kezdek belerázódni ebbe az értékesítősdibe. Már nem gyomorgörccssel veszem fel a telefont, bár néhány telefonálótól ideggörcsöt kapok, az tény és való. És nem is úgy megyek be reggel, még reggel nyolcra sem, hogy nagy duzzogva nekivágok a napnak, hanem tök jó érzés bemenni, jól érzem magam. Gondolom köszönhető ez annak is, hogy akikkel dolgozunk, nincs ki mind a négy kerekük, természetesen a szó legjobb értelmében. :D

Na de kezdjük is rögtön az elején. Első nap lebattyogtam a kis hátizsákommal, díszmagyarban szépen elegánsan felöltözve az irodába, ahol az értékesítés mennyei művészete zajlik. Itt a munkánk annyiból áll, hogy innen értékesítjük a szobákat (három hotelben is), árajánlatokat készítünk, tartjuk a kapcsolatot a vendégekkel/megrendelőkkel, némelyik elég gyökér buta idióta nehéz eset. Volt egy kedves vendég, aki betelefonált, hogy nem-e tudnám neki kapcsolni a Flóra Hotelt. Igen, az egy másik hotel. Mintha Pepsit innék egy Coca Cola reklámban. Idiota.

Van pár igen érdekes figura, még az e-mailek között is, amiken jól elszórakozunk ott a lyányokkal. Igen, azt elfelejtettem megemlíteni, hogy elég erős nőuralom van az irodában. Legoptimálisabb esetben 4/3 arányban a hölgyeményeké a diadal, de nagyon ritka a három kandúr jelenléte. (Meg ők nem is értékesítők igazából).

Reggel az első 1-2 óra igen nehézkesen indul be, akkor érzékelhető a korai időpont, mindenki a túlélésre játszik, de amint 10 órát üt az óra, diadalittas önfeledt móka és kacagás veszi kezdetét az irodában. Akkor már kicsit oldottabb a hangulat, és nekem sem az az érzésem, hogy úristen mikor lesz már fél öt. Persze nem csak röhögünk ám egész nap odabent (ahjj de jó is lenne), hanem pörögnek a klaviatúrák, csörögnek a telefonok pittyeg a sok számológép. Egyszóval elég pörgős napokban van szerencsénk. Néha becsúszik persze egy-egy lightosabb nap, ilyenkor hálát kell adni az égnek minden egyes nyugis másodpercért.

Így megjegyzésként szeretnék üzenni az összes drága kedves matematika tanáromnak, középiskolától kezdve mind a két főiskolával bezárólag, amelyen volt szerencsém a hallgatói élet színvonalát a csillagos égig emelni, hogy habár tegyük hozzá, hogy még csak harmadik hete dolgozom az értékesítésen, még egy darab vendég sem kérte, hogy deriváljam le, és egyik szobát sem kellett integrálni. Sőt, még egy gúla sem jött be, hogy számoljam már ki a felszínét. (Apropó mi a szar az a gúla?)

Bár jogos, azt említsük meg, hogy múlt héten betelefonált egy logaritmus, és kereste a binomális együtthatóját.

Szóval ezzel csak arra szeretnék rávilágítani, hogy annyi baromságot, amit az iskolapadban hallottam, sehol máshol nem fogok, erre a nyakamat ráteszem. Mondjuk a néni, aki nem tudta megállítani, hogy hány éves a két gyermeke, és úgy akart szobát foglalni azért vetekszik ezzel.

Az első telefonálásom is megér egy külön bejegyzést. Első nap történt. Van Regin és rajtam kívül egy harmadik gyakornok is, Martina. Ő felvette a telefont, majd egy német bácsi szólalt meg. Ekkor átadta nekem a telefont, és amit mi ott leműveltünk a telefonban... Még ő is leizzadt. Én szerintem a kiszáradás szélén táncoltam már, hálistennek egy török bácsi volt a vonalban, aki elég fura némettel kommunikált. Nem baj, hogy nem értettem semmit, amit mondott, mert autópályán száguldott kocsival, de legalább még el is harapta a végét. A hangom ezután, (innen ismét csókoltatom a matektanárjaimat!) mint egy aszimptotához konvergáló arcus tangens függvény (=elakadt). Miután harmadjára lebetűztettem vele a nevét, már ő is nevetett, én annyira nem. Hehe. He. Majd kiderült, hogy ő egy órán belül Egerben van, és kéne neki szoba. Erre azután derült fény, hogy megkérdeztem a FOGLALÁSI számát, és ő volt olyan kedves, és elmondta nekem a telefonszámát. Na mindegy. Aznap még egy angol telefon várt rám, úgy tűnik a magyarokat meghagyták későbbre.

A következő napokban már kicsit gördülékenyebben ment a telefonálgatás, már mind három nyelven sziporkáztam (nem). Megkaptam az első Tisztelt Molnár Gergő! című levelemet is, amire büszkébb voltam, mint egy marketing kettesre! (Ha már itt tartunk, még mindig nem tudom, az milyen érzés lehet, mivel szintén visszahívtak a következő fordulóra. Már kezdem magam úgy érezni, mint az X-Faktorban, hogy mindig bejutok a következő körbe...). Nos, mozgalmas egy három hét áll mögöttem, lassan rájövök a dolgok nyitjára, egyre több mindent meg tudok már csinálni, és még mindig nem vittem csődbe a szállodát! Talán ez az egy dolog az, ami a legmeglepőbb :) :D .

Egy szónak is száz a vége (vagy fordítva), a kollégák jó fejek, segítőkészek, vevők a hülyeségre. A hangulat jó, a munka jó, van hülye vendég, aranyos vendég, kevésbé aranyos, de még mindig nem olyan hülye vendég, mint a hülye vendég. Egyszóval ezerféle emberrel vagyok kapcsolatban egy nap folyamán, és ezek azok a dolgok, ami nekem a BGF-es tanulmányaim alatt az eszembe jutott, hogy ezek nekem egy könyvelőként vagy bankárként hiányoznának. Nekem erre van szükségem, minél több emberrel találkozni, megismerkedni, még ha csak másodpercek erejéig is. (csókoltatom a pesti kolóniát, ha van valaki olyan elvetemült, valamint aki annyira ráér, hogy olvassa az értelmetlen irományaimat :$).

Tetszik eddig nagyon, nem bántam meg, hogy végül is ide jelentkeztem. Igyekszem kicsit gyakrabban írogatni! :$

Adios!

Június 14. - Vasárnap

Végre isméééét pihenő. És ezzel a nappal le is tudtam pályafutásom a Housekeeping részlegen, hiányozni fog azért, tök jól összehaverkodunk a csajokkal. Azért még összefutunk velük remélem. ;)

Hétfőtől már az értékesítésen leszek, Regi pedig várja az orosz és német ajkú vendégeket meleg szeretettel! :)

Annyiból jobb lesz, hogy a retkes(azért párszor ki lett mosva hihi) susogós mackómat és -egyébként jóó- zöld játszós pólómat lecserélhetem egy kissé elegánsabb "ótfitre".

Holnap már bevetés. Kíííííííváncsian várom!

Június 13. - Szombat

Ki gondolta volna. Ez a nap is eljött. Az utolsó napom a Housekeeping részlegen. Amennyire tartottam tőle, annyira visszasírom már most! Hihetetlenül jó fej volt mindenki, nagyon megszerettem az ottani csajokat, elképesztő, mennyire barátságosan és segítőkészen fogadtak minket. Most már nagyjából teljesen tisztában vagyok vele, hogy az ottani vezetők dolga mi is igazából. Meg kell mondanom őszintén, nem ez lesz az álom melóm. Ugyanis, ha ne adj' isten még négy lenne belőlem (huhuu, milyen jó is lenne :$), az is kevés lenne ennek a munkának a tökéletes elvégzéséhez. :D

A mai napomat csupa új dolog megismerésével töltöttem. Kezdésnek kaptam 20 db A4-es lapot, amelyen nyolc kis négyzet alakú izé nyomtatvány volt rányomtatva. Ezt kellett laminálni. Az értékesítésről egy csajszi (Judó) segített nekünk előbányászni az általunk holmi városi legendaként emlegetett laminálógépet (mint utólag kiderült, tényleg létezik :O ). Köré álltunk hárman, és néztük a gyönyörűséget, hogy vajon hogyan is működik. Nagy nehézségek árán találtunk rajta egy POWER kapcsolót valamint egy MODE feliratú matricát. Ki tudja hány diplomával és az én mindig tettre kész leleményességemmel rájöttünk, hogy feltehetőleg az a POWER valami lehet a bekapcsoló gomb. És akkor olyan történt, mint amire nem számítottunk. Bekapcsolt. Waoo. Közben a recepciós Judit is besegített nekünk, látta, hogy gondban vagyunk a használatát illetően. Gyorsan rákeresett a neten, és kisilabizáltuk, hogy 6-8 percet kell várni vele bekapcsolt állapotban, használat előtt. Kivártuk a 8 percet, majd kicsit furán konstatáltuk, hogy az ég világon lófasz sem semmi sem történt. Emlékeztek még a MODE feliratú matricára? Nos. Az valójában nem matrica, hanem a laminálást hőszabályozója. :) . :)))). :(
Alig volt gáz egyébként. :D Na, azt megnyomtuk szépen, és már el is kezdett melegedni a szerkentyű. Újabb varázslatos 8 percet vártunk, míg üzemi hőmérsékletre melegedett az a szar gép.

Ezek után karrierem újabb lépcsőfokához érkeztem (igaz, hogy itt már jártam, mert visszaléptem egyet :))) ). Laminálás után ott álltam a kezemben 20 A4-es lappal, és minden kis lapon volt 8 db kis cetli méretű információ. Hagyok időt. Én bíztam benne, hogy nem az fog következni, mint amire gondoltam, azaz, hogy egyenként kivagdossam mind a SZÁZHATVAAAAN db kis vakarcs fecnit. De. :)
Azt tudni kell rólam, hogy az én kezemben olló, ceruza, ecset és egyéb ezekhez hasonló eszköz adása életveszély. Vonalzóval sem tudok egyenes vonalat húzni, gondolhatjátok, hogy az ollóval vágás milyen tökéletesen mehet. Hát, az igazat megvallva sehogy. :D
Nem baj, a 96. darab kivágásánál úgy éreztem áttört a gát, végre önfeledten vagdostam ki a fecniket. Alig 1 óra 10 perc elteltével és 3L folyadék veszteséggel már készen is álltam a következő feladatomra. Ami egyébként már tegnapról ismerős volt, ugyanis szobákat kellett pontoznom, vagyis hát a szobaasszonyok munkáját. Mint kiderült, a szerdai nagyon durván picit szigorú pontozásomat megtekinthették a szobaasszonyok is. Nem tartom kizártnak, hogy Évi ma ezért nem köszönt. :)))

Na mindegy. Eljött az ebéééd. Ma is egész jó volt, a tegnapi gumihalhoz képest igazi mennyei lakoma. Elhangzott a nap mondata is az ebédlőben. Lejött a szakács, majd az egyik lyányka mondta neki, hogy "Köszönjük az ebédet, mindig finom, csak van amikor kevésbé." Hmm. Igaz.

Ebéd után még szobákat pontozgattam, meg Jucussal szétnéztünk a wellness részlegen. Egyébként tök jó lehet ott dolgozni, mikor a 45 fokos melegben és hatalmas párában azt kell nézned, hogy tele a medence és mindenki hűsöl és napozik, míg te a kényelmetlen munkaruhában és fekete cipőben, zokniban és hosszú nadrágban dolgozol. Tényleg. Úgy szeretnék itt dolgozni. :) NEM.

Nagyjából ennyi volt ez a nap, még elmondott pár információt a szállodáról és a munkájukról. Tanúja lehettem egy új alkalmazott felvételének, és már kikérte a véleményemet is, hogy szerintem a kettő közül melyiket hívja be. Tök jó érzés volt, hogy tényleg kíváncsi volt a véleményemre. Hatalmas pozitívum egyébként ennek a munkahelynek, hogy még ha a szamárlétra legalsó foka ALATT is vagy, ezt senki sem érezteti veled, SŐT, törekednek arra, hogy ne érezd magad senkinek. És beválik. Ugyanígy aki a legfelső szinteken áll, ugyanúgy elvégzi a szobaasszonyok vagy néha a karbantartók munkáját is. Pakolásban, mindenhol részt vesznek. Hatalmas respect az itt dolgozóknak. 

Tudom, valójában még nem kóstoltam bele igazán, még csak a cukormázát nyalogatom a szállodaiparnak, de amennyire nem akartam hotelben dolgozni a későbbiekben, most mégis egyre vonzóbbá válik. Hétfőn már értékesítés, gondolom ott első héten alább is hagy a lelkesedésem egy pindurkát. :D Holnap pihi, aztán hétfőn jelentkezem!

Adios!

Június 12. - péntek

Nos, ismét hívott a kötelesség, így hát ez a nap is jó sok mindent tartogatott számomra. Kiegészítésképpen még mindig kurvára nagyon fáj a lábam, mióta feltörte a cipő, na nem baj. Ma már megkaptam első önálló feladatomat, ami a vezetői szerep gyakorlására hivatott. Főnökösdit kellett játszani, végre egy testhezálló feladat. :$

A szobaasszonyok munkáját kellett pontoznom olyan 33.000 szempont alapján, semmi gáz, ráérünk! Hosszú még a munkaidő. Kaptam egy mindent nyitó varázskulcsot, és szobakártyát. 8-10 óra között sikeresen abszolváltam a feladatot egészen két, azaz KETTŐ szobánál. :) Mint kiderült, nagyon köcsög szigorú voltam a pontozásnál, hoppácska. Lehetséges, hogy egy hangyányit elragadtattam magam. :) :D

Majd ezt követően a Housekeeping egyik vezetőjével, Jucussal beszélgettünk egy csomót arról, hogy mit is csinálnak ők, és mi minden tartozik hozzájuk. Hát mit ne mondjak, már a felsorolásban is elfáradtam, nem irigylem szegényt. És Ő ezt évekig egyedül csinálta, mint kiderült. Waoo. #respect

Ezt követően eljött az ebédidő lassacskán. Tegnap Regi közölte velem, hogy hideg gyümölcsleves volt, amiért imádkoztam egész héten, de persze, hogy akkor voltam szabados. Hehe. He. Most az élet mindenért kárpótolt, tűzforró KRUMPLIKRÉM leves volt (amiből nem kértem inkább :) ), valamint baconbe göngyölt ízetlen gumihal csőben sült brokkolival. ->

Legalább több víz fért belém. :) Apropó víz. Szerintem én hétfő óta megtripláztam a vízdíjat a hotelben, annyit ittam. Remélem igazgató úr nem követi a blogot. Hehe :)

Ebéd után megismerkedtem Elvisszel is. Igen. Elvis. Egyébként Zolinak hívják, és rohadt jó fej Ő is. :D Londiner a hotelben, de a rendezvényszervezésben is kiveszi a részét, mint kiderült. Holnap lesz valami agykontroll előadás az egyik konferencia teremben, és neki segítettem berendezni a termet. Igazi rendezvényszervezőnek éreztem magam! Lófaszt Nem is :$ . Székeket és asztalokat pakoltunk, bár igazából ebből is áll egy rendezvényszervező munkája. Meg egyébként szerintem egy jó főnök segít az alkalmazottainak, és nem csak felfelé dolgozik, hanem sokszor maga alá is. Pl. itt eddig még nem találkoztam olyan vezető beosztással, aki a takarításba vagy a pakolásba ne segítene be olykor-olykor. Ide passzol az egyik kedvenc idézetem:

Az igazán nagy vezér másodikat is naggyá tesz!

Hát nagyjából ennyi volt ez a nap, még a pakolás után kicsit beszélgettünk Jucussal, annyira jó, hogy itt minden ember ennyire segítőkész, nekem óriási pozitív csalódás eddig ez az egész, pedig még csak az ötödik nap. Holnap pedig eljön az utolsó munkanap a csajokkal, közös utunk ketté ágazik a Housekeeping csodálatos világával. Hétfőn már értékesítés.
U.i.: Reginek továbbra is várom a német ajkú, illetve érthetetlen nyelven beszélő turistacsoportokat a recepcióra hétfőtől!

Elérkezett a várva várt szabadnap! Legközelebb pénteken és szombaton megyek, úgyhogy addig kicsit pihi van. Kaptam egy e-mailt Adritól (értékesítés vezető), hogy elkészült a jövő heti beosztásunk. Hétfőn már az értékesítésen kezdek, Regi pedig kipróbálhatja magát a recepción.

U.i.: Regi kedvéért koreai illetve német ajkú turistacsoportot keresek hétfői érkezéssel az Eger Hotel recepciójára! Keressék Regina Hajdút.

Eljött a harmadik nap. Talán eddig a legjobb napunk, ha mondhatom. Reggel részt vettünk a szokásos nyolc órai eligazításon, majd a délelőttünket Katival és Andival töltöttük a már-már törzshelyünké vált negyedik szinten. Ágyneműt húztunk le, s fel! Úgy érzem ez már egy előléptetéssel felért. Port törölgettünk, porszívóztunk, ledobtuk a szennyest a mosodába. Ez már nem készített ki idegileg, mint az első két nap. :)

Aztán kicsit belegondoltam, hogy kár volt fortyognom ezen a két napon, mert már oda-vissza ismerem a járást a szállodában, voltam az alagsorban, a külső raktárban, meg úgy már mindenhol. Eltévedni már nem fogok, igazából ez is volt a célja az egésznek. 

Jó volt a délelőtt, természetesen nem hagytak ránk mindent a lányok, beszélgettünk is velük, gyorsan elrepült az a négy óra. Még ebéd előtt volt fél óránk, Regivel leültünk a negyedik szinten található kanapéra, és röhögtünk a nagy semmin kb.. Szokásos. :) :D

Délben lementünk ebédelni, most sem volt borzasztó a kaja, pedig semmi jót nem vártam az ebédektől, pozitív csalódás!

Délután Jucussal és Ágival körbementünk a házban megint, most kicsit részletesebben átvettünk mindent, megismertük az összes szobatípust felszereltséggel és berendezésekkel együtt. Nagyjából volt szó arról, hogy mi is az ő munkájuk pontosan, de erről majd a későbbi napokon lesz szó bővebben. A Park Hotel rész engem teljesen lenyűgözött, mondhatni, hogy kicsit túl csicsás meg túl van díszítve, de hát kit érdekel. Az egyik lakosztály igen borsos áron volt feltüntetve, majd Ági azzal viccelődött, hogy nem-e akarom kivenni az egyiket. Hát mondanom sem kell, a sírógörcs kerülgetett, mikor rájöttem, hogy három hónap alatt sem keresek annyit, hogy két éjszakára kivehessem. :D

Bő másfél óra alatt bejártuk az egészet. Mikor visszaértünk az irodába, még volt két óránk a munkaidő lejártáig. Kitalálta Jucus, hogy menjünk el ketten Regivel, kapunk egy mindent nyitó kártyát és egy szobabeosztást, hogy melyik szobák üresek stb.... Hát mondanom sem kell, ennek nagyon megörültünk, végre a magunk urai lehetünk! Bejártunk egy csomóóóóó szobát, Regi ahogy illik minden apró porszemet észrevett, és szegény én meg hallgathattam. Legvégső utunk természetesen a Park Hotel egyik lakosztályába vezetett, ahol kb fél órát töltöttünk el. Na nem úúúgy. :) :D

Hatalmas vihar volt készülőben, dörgött-villámlott. De eső nem esett. Az én hatalmas szerencsémre, ugyanis Reginél nem volt esernyő, és már meg akart engem fojtani, hogy mi lesz, ha esik, és ő elázik. Megnyugtatni nem sikerült, viszont nem esett az eső, így életben maradtam, és olvashatjátok izgalmasabbnál izgalmasabb postjaimat a továbbiakban is!

A második napon már elég rossz szájízzel keltem fel, mintha csak éreztem volna, hogy itt nem sok jó fog történni. De lehet csak azért, mert elfelejtettem este fogat mosni. :)

Semmi gond! Reggel pótoltam a mulasztásom. Mivel öcsém is nyolcra ment suliba, így apa bevitt minket. Jajj ez mondjuk jó volt, nem kellett buszozni! Beértem időben (7:50). Átöltöztünk, és már munkára készen álltunk! Apropó átöltözés. Tegnap megkaptuk a munkaruhánkat, ami egy tök jóóóóó zöld póló:

Első feladatom a mai nap folyamán a már a garázshoz lehordott több millió pár száz WC kefét egy teherautóra felpakolni. Volt segítségem is, Péter, a gondnok. Ő is jó fej, én még itt bunkó goromba emberrel nem találkoztam :O Lehet, hogy rossz helyen vagyok :)

Péterrel egy csomót beszéltünk útközben, ellátott jó tanácsokkal, amíg a szállítmányt a külső raktárba elvittük. Itt történt egy kis baleset, az egyik doboz kifogott rajtam, és csodálatos susogós mackónadrágom megadta magát a varrás menténk. Reccs. Szétszakadt. Semmi gond, legalább jobban szellőzik ebben a ragyogóan napsütéses kurva melegben. Visszaérve a szállodába Ági kiröhögött a hír hallatán, majd javasolta, vigyem fel Annának, a varrónők gyöngyének a gatyámat, aki pár perc alatt korrigálta a kisebbfajta hibát. Hehe, vicces volt. Hehe. He.

Na szóval! Ma véglegesen tudatosult bennem, hogy kineveztek a WC kefék császárává. Gondoltam ennél már nem lehet rosszabb.

Eljött az ebédidő. Ha lehet mondani, még a tegnapinál is jobb volt a kaja, ez a csajoknak fel is tűnt, hogy feltehetőleg holnap már nem fogunk ennyire örülni. Ettől kissé elszontyolodtam.

Jucus azt mondta nekünk, ebéd után bejárjuk az összes szobatípust, megmutatja a berendezést mind az Eger, mind pedig a Park részen. (Az Eger Hotel rész egy modernebb stílust képviselő szálloda, négy szinten találhatóak a szobák. A Park Hotel rész pedig egy régies, barokk stílusú szálloda, ezt én stílusosan az "úri hotel" kategóriába sorolom. Itt található néhány nyálcsorgatóan mesés lakosztály is.) De nem minden arany, ami fénylik ugyebár, Ági megvétózta az ötletet, mert közbejött egy kis munka. Egy csodálatos, varázslatos, és kurva nagy vasszekrényt kellett felvinnünk a negyedik emeletre. Hát ehhez nem fűznék több kommentárt, ezután úgy mentem haza, hogy úúúúúúúúútálom az egészet. Azt hiszem elérkeztem a tetőponthoz, nem is gondoltam, hogy ilyen hamar bekövetkezik, de végül is jobb túl lenni rajta.

Már amikor azt hittem, végeztünk mára, jött egy telefon. Gergő volt az, a rendezvényszervezés vezetője. Odarendelt minket Regivel, hogy kéne egy kis segítség. Regi dobozokat szaggatott szét, nekem pedig pár vaskos asztalkát kellett Gergővel lehordani a garázsba. Mondanom sem kell, a szekrény által darabokra trancsírozott ujjaim mennyire imádták ezt a feladatot. Na nem baj. Gergő lehajolt, majd az öltönynadrágra reccs. Szétszakadt. Hát ez ma nem a Gergők napja volt.

Mikor hazaértem, már a lábfejem nem hasonlított egy lábfejre, két lépés megtétele is problémát okozott. Nem baj. Hozzá kell szokni. Hálistennek véget ért ez a szörnyű nap.

Üdv mindenkinek! Molnár Gergő vagyok, és szeretném megosztani veletek ezt a semmihez sem fogható kalandot, amit gyakorlatként aposztrofálnak, amelyben ezen a nyáron részt vehetek.

Június 8. - Az első nap

Az első napon totál izgatottan lelkesen ébredtem. Annyira pontosan akartam odaérni, hogy ahogy ilyenkor lenni szokott, le is késtem a buszt. Na sebaj, ott a motor, irány azzal! 7:45-re voltunk odarendelve, én 48-kor már be is futottam a Hotel elé, ahol Regi már tűkön ülve várt rám. Odabattyogtunk a portához, majd felszóltak Áginak, aki mint kiderült, a főnökünk lett a Housekeeping részlegen. Megismerkedtünk a szobaasszonyokkal, pillanatnyi kollégáinkkal. Kissé feszélyezve éreztem magam egyedüli hímneműként az egész emeleten, de ez hamar elillant. Szerencsére nagyon jó fejek és segítőkészek voltak, az első napon úgy egyeztünk meg, hogy mi lehúzzuk az ágyakat, és nézzük, hogy ők mit ügyködnek a továbbiakban.

Első dolgunk az volt, hogy újdonsült anyukánk, Ági és Jucus (Jucus Ágival együtt dolgozik, ő inkább nővérünk, mint anyánk lehetne, a lényeg, hogy beosztása szerint bármikor seggberúghat minket, ha úgy tartja kedve :) ) vezetésével körbementünk az egész házon (igen, így nevezik azt az ÓRIÁSI területű, több épületből álló objektumot, amit a köznyelvben "hotel"ként emlegetünk), ami alig telt másfél órába. Megnézhettünk több szobatípust, megismerkedtünk a szálloda különböző részlegeivel és annak vezetőivel+dolgozóival. Elérkezett az ágynemű húzás.

Igen ám, de úgymond második anyánk, Ági kitalálta, hogy nekem testhezállóbb feladatot is tudna, mint az ágyneműk le, s fel húzogatása.

Akkor annyira örültem, hogy nem kell ilyeneket csinálnom, hogy tulajdonképpen nem is érdekelt, hogy mi az a másik feladat, csak kíváncsian vártam. Ekkor közölte velem, hogy a leselejtezett WC keféket és kukákat kéne lehordani mind a négy emeletről. Hmmm... De szép is az ágyneműzés. Sebaj, kaptam egy kis kocsit, ami éppen csak befért a liftbe, így háááálistennek nem kellett lépcsőn lecipelni. Úgy a századik db lehordása után már kissé a tököm tele volt untam ezt a munkát, de hát mit lehetett volna tenni.

Eljött az ebédidő. Talán az első nap egyetlen pozitívuma.

Ebéd után folytattam a WC kefék lehordását, nagyjából 3 óra környékén már kész is voltam. Mivel Ágit sehol sem találtam, így felnéztem a negyedik emeletre a lányokhoz. Apropó lányok. Mi két szobalányhoz voltunk beosztva (Andi és Kati) a negyedik emeletre. Imádom őket. Regi ott töltötte az egész napját, felnéztem hát hozzájuk, kell-e valamit segíteni. Történelmi pillanat következett. Lehúztam az első ágyneműt, és itt éreztem. Itt kezdődött el egy igazán virágzó és ragyogó pályafutás. Igen. Meg volt a pillanat!

Kb. négy óráig ágyneműket húzogattunk még le, Regi port törölgetett, én pedig ismerkedtem a portörlés undorító csodálatos világával. Zárásnak átporszívóztuk a komplett folyosót, és ezennel véget is ért az első munkanapunk. Összességében egész jó volt, viszont nagyon fárasztó. Ráadásul az új cipőm felismerhetetlenségig törte fel a lábamat. :)