Eljött a harmadik nap. Talán eddig a legjobb napunk, ha mondhatom. Reggel részt vettünk a szokásos nyolc órai eligazításon, majd a délelőttünket Katival és Andival töltöttük a már-már törzshelyünké vált negyedik szinten. Ágyneműt húztunk le, s fel! Úgy érzem ez már egy előléptetéssel felért. Port törölgettünk, porszívóztunk, ledobtuk a szennyest a mosodába. Ez már nem készített ki idegileg, mint az első két nap. :)

Aztán kicsit belegondoltam, hogy kár volt fortyognom ezen a két napon, mert már oda-vissza ismerem a járást a szállodában, voltam az alagsorban, a külső raktárban, meg úgy már mindenhol. Eltévedni már nem fogok, igazából ez is volt a célja az egésznek. 

Jó volt a délelőtt, természetesen nem hagytak ránk mindent a lányok, beszélgettünk is velük, gyorsan elrepült az a négy óra. Még ebéd előtt volt fél óránk, Regivel leültünk a negyedik szinten található kanapéra, és röhögtünk a nagy semmin kb.. Szokásos. :) :D

Délben lementünk ebédelni, most sem volt borzasztó a kaja, pedig semmi jót nem vártam az ebédektől, pozitív csalódás!

Délután Jucussal és Ágival körbementünk a házban megint, most kicsit részletesebben átvettünk mindent, megismertük az összes szobatípust felszereltséggel és berendezésekkel együtt. Nagyjából volt szó arról, hogy mi is az ő munkájuk pontosan, de erről majd a későbbi napokon lesz szó bővebben. A Park Hotel rész engem teljesen lenyűgözött, mondhatni, hogy kicsit túl csicsás meg túl van díszítve, de hát kit érdekel. Az egyik lakosztály igen borsos áron volt feltüntetve, majd Ági azzal viccelődött, hogy nem-e akarom kivenni az egyiket. Hát mondanom sem kell, a sírógörcs kerülgetett, mikor rájöttem, hogy három hónap alatt sem keresek annyit, hogy két éjszakára kivehessem. :D

Bő másfél óra alatt bejártuk az egészet. Mikor visszaértünk az irodába, még volt két óránk a munkaidő lejártáig. Kitalálta Jucus, hogy menjünk el ketten Regivel, kapunk egy mindent nyitó kártyát és egy szobabeosztást, hogy melyik szobák üresek stb.... Hát mondanom sem kell, ennek nagyon megörültünk, végre a magunk urai lehetünk! Bejártunk egy csomóóóóó szobát, Regi ahogy illik minden apró porszemet észrevett, és szegény én meg hallgathattam. Legvégső utunk természetesen a Park Hotel egyik lakosztályába vezetett, ahol kb fél órát töltöttünk el. Na nem úúúgy. :) :D

Hatalmas vihar volt készülőben, dörgött-villámlott. De eső nem esett. Az én hatalmas szerencsémre, ugyanis Reginél nem volt esernyő, és már meg akart engem fojtani, hogy mi lesz, ha esik, és ő elázik. Megnyugtatni nem sikerült, viszont nem esett az eső, így életben maradtam, és olvashatjátok izgalmasabbnál izgalmasabb postjaimat a továbbiakban is!