Ki gondolta volna. Ez a nap is eljött. Az utolsó napom a Housekeeping részlegen. Amennyire tartottam tőle, annyira visszasírom már most! Hihetetlenül jó fej volt mindenki, nagyon megszerettem az ottani csajokat, elképesztő, mennyire barátságosan és segítőkészen fogadtak minket. Most már nagyjából teljesen tisztában vagyok vele, hogy az ottani vezetők dolga mi is igazából. Meg kell mondanom őszintén, nem ez lesz az álom melóm. Ugyanis, ha ne adj' isten még négy lenne belőlem (huhuu, milyen jó is lenne :$), az is kevés lenne ennek a munkának a tökéletes elvégzéséhez. :D
A mai napomat csupa új dolog megismerésével töltöttem. Kezdésnek kaptam 20 db A4-es lapot, amelyen nyolc kis négyzet alakú izé nyomtatvány volt rányomtatva. Ezt kellett laminálni. Az értékesítésről egy csajszi (Judó) segített nekünk előbányászni az általunk holmi városi legendaként emlegetett laminálógépet (mint utólag kiderült, tényleg létezik :O ). Köré álltunk hárman, és néztük a gyönyörűséget, hogy vajon hogyan is működik. Nagy nehézségek árán találtunk rajta egy POWER kapcsolót valamint egy MODE feliratú matricát. Ki tudja hány diplomával és az én mindig tettre kész leleményességemmel rájöttünk, hogy feltehetőleg az a POWER valami lehet a bekapcsoló gomb. És akkor olyan történt, mint amire nem számítottunk. Bekapcsolt. Waoo. Közben a recepciós Judit is besegített nekünk, látta, hogy gondban vagyunk a használatát illetően. Gyorsan rákeresett a neten, és kisilabizáltuk, hogy 6-8 percet kell várni vele bekapcsolt állapotban, használat előtt. Kivártuk a 8 percet, majd kicsit furán konstatáltuk, hogy az ég világon lófasz sem semmi sem történt. Emlékeztek még a MODE feliratú matricára? Nos. Az valójában nem matrica, hanem a laminálást hőszabályozója. :) . :)))). :( Alig volt gáz egyébként. :D Na, azt megnyomtuk szépen, és már el is kezdett melegedni a szerkentyű. Újabb varázslatos 8 percet vártunk, míg üzemi hőmérsékletre melegedett az a szar gép.
Ezek után karrierem újabb lépcsőfokához érkeztem (igaz, hogy itt már jártam, mert visszaléptem egyet :))) ). Laminálás után ott álltam a kezemben 20 A4-es lappal, és minden kis lapon volt 8 db kis cetli méretű információ. Hagyok időt. Én bíztam benne, hogy nem az fog következni, mint amire gondoltam, azaz, hogy egyenként kivagdossam mind a SZÁZHATVAAAAN db kis vakarcs fecnit. De. :) Azt tudni kell rólam, hogy az én kezemben olló, ceruza, ecset és egyéb ezekhez hasonló eszköz adása életveszély. Vonalzóval sem tudok egyenes vonalat húzni, gondolhatjátok, hogy az ollóval vágás milyen tökéletesen mehet. Hát, az igazat megvallva sehogy. :D Nem baj, a 96. darab kivágásánál úgy éreztem áttört a gát, végre önfeledten vagdostam ki a fecniket. Alig 1 óra 10 perc elteltével és 3L folyadék veszteséggel már készen is álltam a következő feladatomra. Ami egyébként már tegnapról ismerős volt, ugyanis szobákat kellett pontoznom, vagyis hát a szobaasszonyok munkáját. Mint kiderült, a szerdai nagyon durván picit szigorú pontozásomat megtekinthették a szobaasszonyok is. Nem tartom kizártnak, hogy Évi ma ezért nem köszönt. :)))
Na mindegy. Eljött az ebéééd. Ma is egész jó volt, a tegnapi gumihalhoz képest igazi mennyei lakoma. Elhangzott a nap mondata is az ebédlőben. Lejött a szakács, majd az egyik lyányka mondta neki, hogy "Köszönjük az ebédet, mindig finom, csak van amikor kevésbé." Hmm. Igaz.
Ebéd után még szobákat pontozgattam, meg Jucussal szétnéztünk a wellness részlegen. Egyébként tök jó lehet ott dolgozni, mikor a 45 fokos melegben és hatalmas párában azt kell nézned, hogy tele a medence és mindenki hűsöl és napozik, míg te a kényelmetlen munkaruhában és fekete cipőben, zokniban és hosszú nadrágban dolgozol. Tényleg. Úgy szeretnék itt dolgozni. :) NEM.
Nagyjából ennyi volt ez a nap, még elmondott pár információt a szállodáról és a munkájukról. Tanúja lehettem egy új alkalmazott felvételének, és már kikérte a véleményemet is, hogy szerintem a kettő közül melyiket hívja be. Tök jó érzés volt, hogy tényleg kíváncsi volt a véleményemre. Hatalmas pozitívum egyébként ennek a munkahelynek, hogy még ha a szamárlétra legalsó foka ALATT is vagy, ezt senki sem érezteti veled, SŐT, törekednek arra, hogy ne érezd magad senkinek. És beválik. Ugyanígy aki a legfelső szinteken áll, ugyanúgy elvégzi a szobaasszonyok vagy néha a karbantartók munkáját is. Pakolásban, mindenhol részt vesznek. Hatalmas respect az itt dolgozóknak.
Tudom, valójában még nem kóstoltam bele igazán, még csak a cukormázát nyalogatom a szállodaiparnak, de amennyire nem akartam hotelben dolgozni a későbbiekben, most mégis egyre vonzóbbá válik. Hétfőn már értékesítés, gondolom ott első héten alább is hagy a lelkesedésem egy pindurkát. :D Holnap pihi, aztán hétfőn jelentkezem!
